Ájulás, Lift, Csók, Fájdalom

Sziasztok! Itt az új rész! Mi a véleményetek?

                                                               Pusszcsi Fany :) 

6.rész: Ájulás, Lift, Csók, Fájdalom

 

Teljesen ledermedtem. Csak néztem őket, ők is engem. Hirtelen kiment minden erő a lábamból és összeestem. Elejtettem a fegyvereket, gyöngén a földre roskadtam.
-Kiley!-Kiáltotta valaki de nem tudtam azonosítani, hogy kitől jött a hang. Majdnem egy percig eszméletlen voltam, az egész csak egy pillanat alatt történt. A sötétség elmúlt de még mindig szédültem.
Karok ragadtak meg és emeltek fel a földről. Erős kölni illatát éreztem. Olyan bódító és részegítő volt, hogy muszáj volt mélyen beszívnom. A srác mellkasára hajtottam a fejem, becsuktam a szemem és hagytam, hogy ki vigyen. Ki az épületből el innen messze. Elakartam menekülni, nem akartam nekik magyarázkodni. Az igazságot nem tudhatják meg, csak bajba kerülnének, azt pedig semelyikünk nem akarhatja.
-Vissza viszem a hotelbe. Ti maradjatok és élvezzétek a tuc tuc zenét és a piát.-Mondta egy hang.
Majd hirtelen a kinti szellő csapott meg. Éreztem az éjszaka illatát. Benzingőz, alkohol bűze eső és az a jellegzetes illat ami ott van minden városban. Kocsi ajtó nyitódását hallottam, majd óvatosan, figyelve rám befektetett az autó hátsó ülésére. Majd ő is beszállt, elindította a motort és ment. A szemem még mindig csukva volt, nem akartam látni.
-Kiley!-kezdett el szólongatni.-Kiley!- A szemem felrebbent, óvatosan felültem és kidugtam a fejem a két elülső ülés között.
-Luke, mit csinálsz? Hová megyünk?-Még mindig egy kicsit kába voltam.
-Jól vagy?-Kérdezte némi aggodalommal a hangjában amin kicsit meglepődtem.
-Igen...de...nem válaszoltál a kérdésemre. Förmedtem rá.
-Összeestél, én pedig vissza viszlek a hotelbe. Nem akarom, hogy bármi bajod essen.-Fordult hátra és lágyan nézett rám.
-Egész este rám sem pillantottál, nem szóltál hozzám, nem foglalkoztál velem. Erre most te viszel haza?-Vontam fel a szemöldököm.Erre nem válaszolt csak erősen koncentrálva bámulta az utat. Pár perc csend. Hátradőltem az ülésen és felsóhajtottam.
-Nem fogsz nekem válaszolni igaz?-Beletörődtem, és kifújtam a levegőt ami még a tüdőmben volt.
-Mit keresett nálad fegyver?-kérdezte végül. Erre teljesen ledermedtem, az előttünk lévő utat néztem ahogy haladtunk. Kint az utcán nem nagyon volt senki, a lámpák haloványan pislákoltak, inkább csak az autó fényszórója adta a fényt.
-Ha?-Mondta kicsit idegesen.
-Az övé volt, a pasié aki elkapott és odavonszolt.-Mondtam, bár sosem voltam jó a hazudozásban így elharaptam a szavakat és csak mormogás lett, de ő megértette.
-Mind a kettő?
-Igen.
-És, hogy került hozzád? Hogy szerezted meg?-Kérdezősködött tovább.
-Elvettem tőle...de tudod, egyáltalán nem tartozom neked magyarázattal. Nem kell elmondanom semmit.
-Szóval ismerted.-Állapította meg.
-Nem, nem ismertem.-Most már nagyon felháborodtam, hogy mondhat ilyet.
-Akkor?
-Istenem, abbahagynád ezt. Nem akarok erről beszélni, főleg veled nem.
-Jó értem, hanyagoljuk a témát.-Megint hátranézett.
-Inkább az utat nézd.-Utasítottam rá.
-Oké, oké.-Fordult az út irányába, de láttam a visszapillantó tükörben, hogy elmosolyodik. Ez nem egy aranyos vagy szexi mosoly volt. Inkább huncut és ravasz. Nem akartam foglalkozni vele, akármilyen dögös is volt az , hogy elérhetetlennek tette magát, nem érdekelt. Legalábbis nem akartam, hogy érdekeljen. Az autó hirtelen megállt, elfordította majd kihúzta a kulcsot a nyílásból. A hátsó ajtóhoz sietett és kinyitotta azt. Megpróbált felvenni de nem hagytam neki.
-Megy egyedül is.-Mondtam majd kipattantam, de túl gyors voltam és kicsit megingott a lábam. Megfogta a karomra, megtartott.
-Biztos?-Nevetett.
-Igen.-Kirántottam a kezem az övéből, megigazítottam a ruhám és az ajtó felé vettem az irányt. Majd hátranéztem és láttam, hogy ő ott áll lehajtott fejjel és zsebre dugott kézzel. Nem ült vissza a kocsiba és engem sem követett.
-Fel akarsz jönni?-tettem fel a kérdést.-Erre ő csak mosolygott és utánam jött. Beérve az aulába a recepcióson kívül senki nem volt. Haláli csend. Csak a lámpák világítottak erősen. A lift felé vettük az irányt, ő megnyomta a gombot és vártunk. A lift egy halk csilingeléssel állt meg.Kinyílt a nagy fém ajtó és beszálltunk. Előbb én mert ő a férfi és előre engedett. A gépezetbe már nem volt olyan emberke aki megnyomta a gombot vagy kinyitotta az ajtót mint például a Micsoda nő című filmben. A kilencedik emelet gombjára tettem az ujjam. Elindult és vártunk, de ekkor valahol az ötödik és a hatodik között a masina hirtelen megállt és a lámpa is kialudt de az csak egy pillanatra.
-Remek!-Morgolódott magában Luke.
-Hát igen, így muszáj lesz a társaságomban töltened némi időt, meg ha a gondolattól is undorodsz.-Mondtam az ajtót bámulva inkább csak magamnak.
-Mi?-Állt elém és nézett a szemembe.-Honnan veszed, hogy nem szeretek veled lenni?-A tekintete őszinte kíváncsiságról árulkodott. Apa munkája és amiatt ami a családunk körül történt -történik- megtanultam hogyan olvassak az emberekből. De őt egyszerűen nem értem, kiismerhetetlen. Valamikor észre sem vesz, vagy látványosan undorodik tőlem néha meg ilyen, kedves kíváncsi, őszinte. Nem mintha annyira ismerném, de ezek a hangulatingadozások!
-Igaz, sajnálom.-Mondtam majd a lift oldalának dőlve lecsúsztam a földre. Csak meredtem magam elé.
-Hé biztos jól vagy?-Ült le mellém és az arcomat fürkészte azokkal a gyönyörű szép tengerkék szemével. Hirtelen a nyakamhoz kaptam mintha ott lenne az ugyan olyan színű medál a nyakamban.Egy pillanatra elfelejtettem, hogy levettem. Rosszul éreztem magam amikor nem volt rajtam. Mindig anyát juttatta eszembe, mintha ott lenne velem.
-Anya.- Súgtam magam elé olyan halkan, hogy én sem voltam biztos abban amit mondtam.
-Tessék?-Úgy tűnik ő meghallotta.
-Hiányzik.-Leheltem a szót, a sírás kerülgetett de nem akartam előtte itatni az egereket. Minden erőmmel próbáltam visszatartani a könnyeim. Most szerencsére sikerült, csak az arcom torzult fájdalmassá.
-Mesélj róla.-Mondta.-Mi történt vele?
-Meghalt. Rákban. Agydaganata volt.-Válaszoltam a kérdésére leszegezett fejjel. Ismét a könnyeimmel küszködtem. Ezt ő is észre vette így témát váltott.
-És szóval...te meg a bátyád és az apukád...-Az utolsó szót már nagyon halkan mondta.-New Yorkban éltek? Mindig ott éltetek?
-Én igen, mármint most Brooklyn-ban. Vagy ebben a hotelben már én magam sem tudom. Jay és apa London-ban születtek. Apu teljesen angol. Én már Manhetten-ben születtem, de anyukámnak magyar és francia felmenői vannak.
-Értem, hát én teljesen Ausztrál vagyok.-Felnéztem és láttam, hogy mosolyog.-Nem akarsz a mai estéről beszélni?
-Nem.-Jelentettem ki. -Semmi kedvem hozzá.
-Oké, nem tudom mi van a családoddal vagy veled de őszintén szólva nem akarok belekeveredni.-Na tessék és már megint ez a bunkó stílus. Egyszerűen nem tudom követni.
-Tay...Taylor ő a ba...barátnőd?-Dadogtam remegő ajkakkal.
-Hogy mi van?-Akadt ki.-Barátnőm? Na ne. Dehogy is.-Rázta a fejét. A válaszon pedig kicsit meglepődtem.-Remélem ő sem gondol rám úgy, együtt voltunk néhányszor. Tudod úgy az ágyban, de ennyi. Nem akarok tőle semmit. Jobb lesz ha erre hamar rájön.
-Értem.
-Mi van veled?
-Ezt, hogy érted? Semmi. Mi lenne?
-Nem úgy értem. Van pasid?
-Nekem? Pasim?-Megráztam a fejem ezzel hangsúlyozva, hogy nincs.
-Az jó. Ennek örülök.
-Mégis miért?- Néztem nagyot a kérdésére.
-Mert így megtehetem ezt.-Nagyon közel hajolt hozzám. Az arcomon éreztem a leheletét. Halottam minden egyes lélegzet vételét, ahogy résnyire nyitotta a száját. Azt a jellegzetes illatát, meg a felgyorsult szívverését. Mindenét éreztem. Felemelte a kezét, hogy végig simítson az arcomon. Még közelebb hajolt, meg akart csókolni, de én elfordítottam a fejem. Majd vissza azzal a reménnyel, hogy ő már elhúzódott. Kiderült, tévedtem. Az ajkamba haraptam, megbolondított, nem bírtam, hogy ne tapasszam az ajkaim az övére. Amikor végre megtörtént nem akartam elengedni, soha többé. Szívesen eggyé váltam volna vele, hogy ne létezhessek nélküle. Nem gondoltam volna, hogy egy csók ilyen hatást vált ki belőlem, ilyen még sosem volt, teljes az extázis. A nyelvünk tüzes harcba kezdett. A szája íze mámorító volt. Még többet akartam belőle mint valami drogból de minél többet kaptam annál jobban kellett. Magamon is meglepődtem. Tényleg ennyire tetszene? Tényleg ennyire felizgatna? Nem hittem el. A pólója alá nyúltam, érezni akartam a bőrét. Ahol megérintettem ott égetett. Egyre jobban kezdtünk belejönni mikor ő vetett véget a nagy "csatánk". Ekkor a lift hitelen elindult, lihegve ültünk a padlón a masina megállt a kilencediken feltápászkodtam  és kiszálltam, ő a liftben maradt.
-Nem akarsz bejönni?-Közben ő is felállt.
-Bemehetek?-Bólintottam egy nagy mosolykeretében mire ő is elmosolyodott. Kilépett az ajtó mögül oda jött hozzám és megfogta a derekam. Majd a nyelveink újabb harcba kezdtek, neki nyomott a falnak, hozzám préselte a testét és én hallottam a pulzusát. Elhúztam a fejem majd a hotel szobám a mellettünk lévő ajtótól eggyel odébb mutattam.
-Be kéne mennünk.-Mondtam. Ő megfogta a kezem és oda húzott. Remegő kézzel húztam végig a kártyát a lehúzón. Ő belökte azt és engem is rajta. Beérve nagy sötétség fogadott. De azt láttam ahogy ledobja a kabátját ami eddig a kezében volt. Majd újra nekem préselődött, lelökött az ágyra és úgy csókolgatott. Lejjebb a nyakamnál és a mellemnél, mire én felnyögtem egyet. Utána visszatért a számhoz. Sós folyadék ízét éreztem, nem tudtam, hogy az ő vagy az én vérem, de őszintén szólva nem is érdekelt. Felült a combomon és engem is felhúzott. Most olyan gyöngének még is erőteljesnek, tüzesnek látszott. De őszinte volt, most nem adhatta a megkaphatatlant vagy azt a srácot akit semmi és senki sem érdekel. Itt köztünk nem játszhatta meg magát, ledöntöttem azt a falat amit a repülőn felhúzott. Bár a srác úgy csókolt úgy érintett mintha az első találkozásunk óta csak erre vágyott volna. Felnyúlt a hátamhoz és melltartó kapcsom keresgélte, próbálta kikapcsolni mikor hirtelen rám esett. Egy éles sikolyt hallottam, aztán rájöttem, hogy  az enyém. Ahogy a fejéhez nyúltam véres lett a kezem. Egy újabb sikoly. Két kéz megragadta a fiú fejét és egy fekete csuklyát húzott rá, aztán én következtem. Kivonszoltak a szobából, kapálóztam és rugdostam. Nem volt nálam semmi amivel megvédhettem volna a magam. A kezeim összekötözték, és a sokktól nem is tudtam volna semmit sem tenni. Miért kell ma mindenkinek ezt csinálnia? Nem is voltam benne biztos, hogy a diszkós eset ma történt mivel az idővel egyáltalán nem voltam tisztában. Nem tudom, mennyi időt tölthettünk a liftben vagy, hogy mikor jöttünk el a buliból. De egyet tudtam. Nagyon aggódtam Luke-ért. Neki ehhez semmi köze nem csinált semmit. Gyenge voltam, még a balesetből sem gyógyultam fel teljesen. Ugyan a lábamról levették a gipszet de még mindig rajta volt egy kötés. Nagyon fájt. A törés beforrt, de még nem volt tökéletes. A fejem is rettentően fájt, az autó szerencsétlenség óta minden nap. De most ez mind hidegen hagyott. Csak őt ne bántsák.