Apa

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt! Nem lett a legjobb de azért remélem tetszik! Várom a kommenteket és a feliratkozókat! A kritikát is szívesen fogadom, írjatok! Jó olvasást!

Pusszancs Fany :) 

 8.rész: Apa

 

Mikor hazaértem nagyon fáradt voltam. Fel sem fogtam, hogy meddig voltam ott. Már reggel nyolc. Hirtelen meghallottam a lift csilingelő hangját, hogy megérkeztem az emeletemre. Remegő lábakkal szállok ki. A kinézetembe bele sem merek gondolni, de most biztos nem vagyok valami szép látvány. Mikor oda érek az ajtómhoz észreveszem, hogy egy kapucnis srác támasztja azt. Amikor már mellette vagyok, felnéz és meglátom a gyönyörű szép meggyötört kék szemeit.

-Luke.-Sóhajtottam egyet.

-Azt mondták ide jöjjek, hogy nem mehetek haza. Mi folyik itt Kiley?-Ártatlanságot láttam az arcán ami kicsit meglepett.

-Ezt beszéljük meg inkább bent.-Bólintottam a fejemmel az ajtó felé. Felállt, felém magasodott és megfogta a derekam, majd közelebb húzott amivel egy kicsit meglepett.

-Luke. Mit csinálsz?-Kérdeztem.

-Ssss...Ne szólj egy szót sem.-A fejével az enyémhez hajolt majd az ajkait hozzáérintette a számhoz. Meg akart csókolni de elhúzódtam.

-Ez nem helyes.

-Lehet.-Értett egyet velem, legalább is azt hiszem.

-Bejössz?-Tettem fel a kérdést. Azzal a nézéssel nézett rám, hogy "ezt most tényleg komolyan kérdezed?" Már semmi jelét nem adta annak, hogy félne vagy nem bízna bennem. Ezek a hangulatváltozások...

Mikor kinyitottam az ajtót és végre beértünk a kicsi de otthonos hotelszobába ő egyből ledobta magát az ágyra. Én is mellé feküdtem. Már majdnem aludtam mikor megszólalt.

-Mi volt ez a mai? Meg a tegnapi? Mi volt azzal a sráccal a klubból? Ki vagy te?-Tette fel a egyre csak a kérdéseket.

-Luke, figyelj el kell mondanom valamit...-Kezdtem volna el, de...

-...Hallgatlak.-Már kicsit ingerültebbnek tűnt. Egyszer fél, egyszer engem akar máskor meg dühös. Neki is meg kéne magyarázni egy-két dolgot.

-Szóval-ültem fel és néztem a szemébe.-Azért jöttem ide mert apám meglépett az összes pénzünkkel és Jay-el magunkra maradtunk. Arról értesültünk, hogy ide jött Sydney-be de semmi nyoma nincs.

-Te..?

-Ne vágj a szavamba kérlek.Na tehát, apám az FBI-nak dolgozik, dolgozott amíg elvileg meg nem lopta őket. Én és Jay is ügynök jelöltek voltunk amíg minket is el nem kezdtek üldözni, és ami ma történt arról semmit nem tudok. Úgy tűnik apának sok elintézetlen ugye van és rossz emberek társaságába keveredett...vagy talán...-itt szünetet tartottam-...ő maga a gonosz.-Kicsit erős szó de nem tudtam mit mondani. Miután elhadartam ezt Luke-nak ő is felült, a támaszkodós helyzetéből, rám nézett majd szorosan átölelt. Alig kaptam levegőt de jól esett.-A mai jótékonysági esten elvileg ő is ott lesz és így talán elkaphatom és segíthetek ennek az Emiliónak is. De azt mondta velem kell jönnöd.

-Tudom, nekem is mondták.

-Akkor mi lesz?-Kérdeztem.

-Azt hiszem ma bulizunk.-Próbálta kicsit vidámra fogni a dolgot.

-És mi van veled?

-Velem?-Csodálkozott.

-Vagyis velünk, köztünk.-Helyesbítettem.

-Azt hiszem ez is ki kell derítenünk.-Húzta kacér vigyorra a száját. A düh a félelem elmúlt.

-És mit mondasz? Most, hogy már tudod az igazat rólam?-Bevallom féltem egy kicsit a válaszától.

-Örülök, hogy tudom az igazat. Őszintén szólva kicsit összezavarodtam. De te egy kibaszott titkos ügynök vagy, mint a filmekben. Mint James Bond, csak persze nőben.-Azt hiszem ez nagyon tetszett neki.

-Azért nem, nem vagyok olyan. Tudok sok mindent, de emellett sok rosszal is meg kell birkóznom. Nem olyan könnyű ez mint hiszed.

-Nem gondolom, hogy könnyű de szerintem te fantasztikus vagy.-Bókolt nekem.

-Nem vagyok az, csak egy egyszerű lány aki fél mert nem tudja mi vár rá, mi van a jövőben és csak a sötétben tapogatózik.

-Félsz?-Olyan aranyosan tette fel ezt a kérdést, de nem válaszoltam csak lenéztem a kezemre amit pont akkor láttam meg, hogy az ő keze fog. Fel sem tűnt eddig, olyan természetes volt.

-Ne tedd, majd én megvédelek.-Közel hajolt és végre megcsókolt én meg vissza. Mikor abba hagytuk én szólaltam meg először.

-Fél hatra kész kell lennünk.

-És mit csináljunk addig?-Kérdezte kacéran.

-Aludjunk.-Sóhajtottam és dőltem hátra az ágyon.

-Oké az rám is rám férne.-Oda feküdt mellém és az ölelésében elaludtam.

Mikor felkeltem, ő már nem volt mellettem. Lassan felültem az ágyon és körül néztem. Sehol senki. A megállapítás után felálltam és kimentem a fürdőbe. A tükörbe nézve elszörnyedtem saját magamtól. A hajam csimbókokban tapadt az izzad homlokomra. A szemem alatt sötét karikák húzódtak és mintha nem is én lettem volna. Alvás közben kivert a víz ezért most fáztam. A szobába mentem, hogy megnézzem nyitva van e az ablak de kifelé menet belebotlottam egy magas szőke srácba akin fekete kapucnis pulcsi volt.

-Szia.-Köszöntem neki egész halkan.

-Szia.-Mondta ő is.-Vissza akartam érni mielőtt felébredsz csak haza mentem a ruhámért amit felveszek az ünnepségre. Elvégre így csak nem mehetek.-Mutatott végig magán.-És hoztam kaját is, kínai. Még szerencse süti is van.-Azt a mosolyt semmivel sem lehetett volna letörölni a képéről.

-Te nem félsz Luke?-Kérdeztem elcsukló hangon. Mire sóhajtott egyet és leült a francia ágy szélére.

-Nem az van, hogy nem félek csak nem akarok rá gondolni. Most már tudom ki vagy. Nem vagyok összezavarodva. Kezd kirajzolódni a kép.

-Jó neked-leültem mellé-nekem minden kezd összekuszálódni. Más semmit sem értek.-Valami meleg csorgott le az arcomon. Könnyek.

-Ne sírj, én itt leszek melletted.-Letörölte a sós folyadékot az arcomról és csak egy puszi erejéig a szánk összeért.

-Miért voltál olyan...olyan hogy is mondjam? Bunkó a repülőn.-Féltem, hogy a szóhasználattal kicsit megbántom de nem tudtam másképp kifejezni magam.

-Csak rossz kedvem volt-egy halk sóhaj- és amikor megláttak elállt a lélegzetem, azt hittem soha többé nem látlak.

-De láthatsz.

-Igen most már tudom.-Megfogta a kezem. Olyan jól esett, meleg volt én pedig fáztam és izzadtam egyszerre. Nem akarok beteg lenni nem lehetek...Kopogás hallatszott az ajtón. Luke-val egymásra néztünk majd felálltam, odamentem és kinéztem a kukucskálón. Ez nem lehet igaz. Jay. Az ágyon ülő kimerült de boldog fiúra néztem azt sugallva a tekintetemmel, hogy ne aggódjon. Majd elfordította a zárat és kis nyikorgással kinyitottam az ajtót.

-Kiley!-Jött a hang a bátyámtól. Rögtön megölelt, boldognak tűnt. Túl boldognak. Ekkor egy másik arc bukkant fel a tesóm mögül.

-Szia!-Köszönt a barna hajú lány.

-Szia?

-Ó én Emily vagyok a bátyád...

-...A barátnőm.-Fejezte be a srác a mondatot.

-Ó csakugyan? Hát oké. Gyertek beljebb.-Álltam félre az útból. Jay hirtelen megtorpant Luke láttán.

-Úgy tűnik vendéged van.-Mondta.

-Igen, Luke. Már találkoztatok.

-Igen. Örvendek.-Ez olyan angolos, ugyanis ő angol. Én meg nem, de jó ez így. Na jó, félig én is az vagyok. Apa részéről. Amikor Jay oda ért hozzá, a "barátom" felállt és egy tettetett mosollyal, mintha tényleg örülnének, kezet fogtak.-Mit csináltok ma?

-Ma?-Kérdeztem.

-Igen.-Válaszolt Jay a szemöldökét felhúzva.

-Jótékonysági estre megyünk.-Mondta el az igazat Luke.

-Ó tényleg?-Már megint furcsán nézett rám.-Mehetünk mi is?

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.

-Tényleg nem? Tényleg Kiley?-Kérdezte az idősebb Anderson.-Nem csak azért nem akarod, hogy ott legyek, legyünk-ezzel Emily-re célzott-mert apa is ott lesz? És nem akarod, hogy megtudjam találkoztál Emilióval?

-Mi Emilio? Te ismered??-Tátottam el a számat.

-Igen, és te is ismered. Ő volt régen apu legjobb barátja. Csak meglopta. Emilio pedig vissza akarja kapni ami az övé! Mikor érted meg? Az apánk nem jó ember.-Nem tudtam eldönteni mit érzek, dühöt, szégyent, meglepettséget,fájdalmat vagy mindent egybevéve. Így hát felálltam és kiviharzottam a szobából. Ki a hotelből és csak futottam és futottam.

5 óra volt mire visszamentem. Fél hatra jön Emilio értünk. A szobában már csak Luke volt. Harci öltözetben állt az ablak előtt és bámult ki rajta.

-Kiley!-Mikor meghalotta az ajtó csapódást megfordult és meglátott. Oda rohant hozzám és olyan szorosan, hogy épphogy nem fulltam meg megölelt.-Mindenki úgy aggódott érted? Merre jártál?

-Jay hol van?-Nem is figyeltem a kérdésére.

-Átment Emilyhez. Azt mondta a partin találkozunk.

-Remek.

-Neked viszont öltöznöd kéne nem gondolod?-Ránéztem és elmosolyodtam. Igaza volt. Alig volt már fél órám elkészülni és még mindig a tegnapi bulizós szerkó volt rajtam. De hamarabb összekaptam magam mint gondoltam.gyor lezuhanyoztam, majd fehér koktél ruhát vettem fel egy fehér platformos cipővel. Szőke hajam kontyba tűztem. Egy kis smink és kész is.

-Azta.-Ennyit mondott Luke miután kimentem a fürdőből. Rajta egy fekete szmoking volt. Igazán szívdöglesztő volt benne.-Gyönyörű vagy.

-Köszönöm. Te is jól nézel ki.-Ennél a mondatnál fülig ért a szám.

-Indulhatunk Milady?-Viccelődött. Kár, hogy ez a helyzet egyáltalán nem volt vicces. A karját nyújtotta én pedig átkaroltam és elindultunk. Lent már vártak minket. Beültünk a nagy fekete kocsiba és elindultunk.

Az esemény Sydney egyik legdrágább hotelében folyt. Belépve úgy éreztem magam mintha egy bálon lennék. A tekintetemmel Jayt és Emilyt kerestem, de sehol nem láttam őket. Csak egy különös fekete öltönyös alakot aki úgy cikázott a teremben mintha egy kísértet lenne. De ennek ellenére mindig a szemem előtt volt. Bár néha eltűnt egy másodpercre. Úgy döntöttem követem. Azt mondtam Luke-nak, hogy mosdóba megyek. Elindultam a széles lépcső felé ami felvezetett oda ahol a liftek voltak. Útközben neki mentem egy tálcán pezsgős poharakat kínálgató pincérnek és minden pohárban lévő alkoholos ital rám borult. Ő mentegetőzött, hogy sajnálja én is azt csináltam. De mikor megláttam, hogy a különös pasa beszáll a liftbe gyorsan oda futottam, fel a lépcsőn. Valami felé vonzott, valami megmagyarázhatatlan erő. Megvártam amíg a masina kijelzője kiírja hanyadikra ment, -25. emelet- majd megnyomtam a gombot és amikor leért én is felmentem. Ez nem egy folyosóra vitt ami televolt szobákkal hanem magába a szobába. Kódot sem kért és még csak kártya sem kellett. Ez volt a legteteje az épületnek. Egy hatalmas tető lakásban találtam magam. Beszélgetést hallottam ezért körülnéztem és bebújtam a legközelebbi ruhásszekrénybe. Nem tudtam kik vannak ott, mit csinálnak de mégsem féltem. Nem tudom miért nem. Lehet annyiszor tettem már ebben a pár napban, hogy egyszerűen már képtelen vagyok rá.

-Mondtam mi lesz ha nem azt csinálod amit mondok!-Egy nagyon ismerős hangot hallottam ezért kinéztem a kis résen a két felé nyitható ajtón keresztül. Apa. Igen ő volt ott és még egy férfi akiről nem tudom ki a csuda.

-Ne kérlek ne!-Könyörgött apámnak a másik pasi. De ő nem könyörült meg rajta. Meghúzta annak a fegyvernek a ravaszát amit épp a kezében tartott. A férfi földre rogyott. A fejébe kapta a golyót. Apa meg csak ott hagyta őt. Ja apu, hogy vagyok képes ezek után így hívni? Hogy volt képes erre? Ki tudja miket csinált még, vagy mit fog? Ezek után soha többé nem fogok tudni úgy ránézni ahogy régen. Elvesztettem az apukám. Vagy lehet csak az álarca tűnt el amit hosszú éveken keresztül hordott és megláttam az igazi énjét.

Könyörtelen, folytonos fájdalmat érzek. Már nem bírom tovább. A sötétség felemészt.Talán soha nem találom meg a fényt? A történtek után talán már soha nem leszek újra a régi? Ezek és még sok más kérdés kavarog a fejemben. Hirtelen már azt sem tudom hol vagyok. Tüzel a homlokom. Ég a szemem. Alig kapok levegőt, olyan szennyezett olyan koszos. Érzem a vér erőteljes fémes szagát. Hirtelen az ízét is érzem. Tovább gubbasztok a szekrényben. Mozdulni sem vagyok képes. Épp most láttam, apám megölt valakit. Egy élő lélegző embert. Lehet, hogy családja volt emberek akik szerették ő meg csak így hidegvérrel végzett vele. Az én apám. Jay-nek igaza volt. Ő nem az az ember akinek hittem. Már minden lélegzetvétel fáj...

Folytatás: 1 komment és 5 pipa!